Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 21-én.
Száll a por, szivárványt játszik a falon, fény szűrődik át az ablak egy szegletén.
Ózon illata lengi be a szobát, valahol egy szikra kihuny, éledezik egy lámpa, inkább pislákolva, talán fel sem akar izzani. Nincs jártányi erőnk, csak ülünk, épp csak kilesünk a pokróc szegletén, itt vagyunk vagy valahol máshol ... Egy nagyobb pokróccal zárjuk ki a külvilágot, hogy kintről ne lehessen belátni a pincébe, de most a legkevésbé érdekel minket ki mit lát meg.
Igen, egy pincében barkácsoltuk össze a TM-et.
De minek?
Olyan inzultus ért bennünket a legelső úton, hogy alig bírtunk magunkhoz térni, s a megtérés utáni percenkben szinte őrjöngve vertük volna széjjel ezt az ördögi berendezést. Olyan érzések kavarogtak bennünk, amit lehetetlen lefordítani bármi valaha volt pillanatra. Képtelenség lenne elmondani, hogy épp hol, mi, miért szorította a bensőnk legbelsőbb zugát is. Sírni kellene? De miképp, minek és miért?
Na ezt jobb, ha nem látjátok, ... a kép ami fogadna benneteket, nem vall komoly emberekre. A szellemi, tudományos, lelki inzultáció olyan hatást ért el, mint a végső visszaszámlálás utáni pillanat. Mikor millió torok sikolya üvölti egyszerre az agyadba, hogy CSEND következik.
ÜVÖLTI,hogy most CSEND jön!
Csend, ami előtt minden pici nesz, egy finom fuvallat, autók halk, vagy akár vad tülkölése, a kedves halk sóhaja az éjben, vibráltak egészen, s most eljött a semmi csendje. A mindent betöltő üres csenddé. Mintha füledre ragasztanák a minden hangot elnyelő feketedobozt, és hiába fülelsz, mert a mindent elnyelő csend "zenéje" tölti be a végtelen űrt. Eljött a semmi csendje.
Úr Jézus, mivé lettünk ezen emlék által?!
Ez ám a valódi jövő, .... arra fogunk egész életünkben emlékezni, ami meg sem történt, de egyszer megtörténik. És épp ezért fogott el bennünket a reménytelen kétségbeesés első gondolata, hogy igyekeztünk eltörölni azt, amit mi teremtettünk.
De minek?
Hogy ne emlékezzünk? Óóóó, ....az már késő.
Itt az emlék, s ez rosszabb már nem lehet. ROSSZABB már NEM!
Előre nézz!
Menj haza! Öleld magadhoz szeretteidet, töltsd fel lelkedet!
Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen bekövetkeztekor, érett, felelős és biztos lábon álló emberiség legyen utánad.
Mindent Tegyél meg!
.... talán folytatjuk.....talán.....folytatjuk.... (?)
Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi: “ki tudja, mi lesz?" - és a képzelet ad rá választ. Isaac Asimov
Wiseacre voltam TM idő 17. február 01.-én
