Wiseacre vagyok, TM idő 01. február 19. Itt számolok be legelső időutazásunkról.
Fura, hiszen ez a kis pillanat szinte csak egy apró időugrás volt, a maga nemében nem is nevezhetnénk időutazásnak, mégis, meggyőzött minket alapvető tényekről, szabályokról, melyek a későbbiekben alaptézisekké váltak számunkra.
Reggel 10 óra.
Alexel az utolsó simításokat végeztük az Időgépen. Ellenőriztünk minden csatlakozót, minden illesztést. Lefuttattuk az utolsó rendszerellenőrzést a vezérlő szoftveren, és hibát nem találtunk. Itt volt az ideje, hogy amit elméletben megálmodtunk, éjjelekbe hajlóan kiszámoltunk, százszor ellenőriztünk, többször átgondoltunk, most a valóságban lássuk.
És akkor most álljunk meg egy szóra.
Mi legyen az első célpont az időutazásra? Ez nem egy b kategóriás film, nem egy roggyant ócska gépre írt játék, hogy beleugorhassunk olyan elképzelhetetlen történésekbe, amiknek számunkra, akár beláthatatlan következményei is lehetnek. Megőrültünk? Igen?
Nem, á, dehogy, a magunk módján épeszűként tudjuk, hogy most a kis lépés, a megfontolt, kontrollálható jövőbe utazás a legbiztosabb. A múlt már távol van, a jövő épp megfelelő erre a célra.
De hova mennyünk és mennyit utazzunk előre?
Gondoljuk csak reálisan végig. Ha tudjuk, hogy mi mit teszünk 1 óra múlva, hol leszünk, valószínű, hogy saját magunkat nem igazán lepnénk meg, de legalábbis kisebb az esélye az időtorzulásnak. Igaz?
Legyen!
1 óra, előre, itt és most.
Mit kellene látnunk az utazás alatt? Az időutazás rendkívül energia- és anyagigényes tevékenység. Rengeteg villamosenergiát emészt fel, ami arányos, sajnos exponenciálisan, az időbeli távolsággal. Anyag tekintetében is van jelentős kihatása, mivel bizonyos alkatrészei a TM-nek szinte azonnal cserélendők, vagy legalábbis ellenőrizendők. Ezekből kiindulva, egy óra múlva javában ellenőrizzük és cseréljük az alkatrészeket a gépen, ITT és MOST.
Visszaszámlálás.... 5, 4, 3, 2, 1, ... időutazás ... .... ....
Van villám, óriási elektromos kisülés, van ózon illat és van mindenféle fura fényjelenség még, amikről nem volt tudomásunk, akár kívülről, akár belülről nézzük. Alex "itthon" maradt, én mentem, .... és vissza is tértem, de azonnal.
Drága barátom arcán furcsa ábrázat tükröződött, kicsit szomorú, kicsit csalódott, nem akarta elhinni, hogy 10 egész percig a jövőben voltam. Akkor döbbent meg s kezdett hinni nekem, mikor leírtam egy papírra, hogy mi minden történt, majd miután eltelt 15 perc, elolvastattam vele, azt ami pont úgy történt, ahogy leírtam neki...
pillanatról pillanatra... másodpercről másodpercre.
Mi kell még ennél több?
Hmmm, igen, fel is merül a kérdés, akkor befolyásolhatjuk a jövőt, a múltat? IGEN és nem.
Most mit tegyünk, mik legyenek az alapelvek, mennyire legyünk önzők céljaink tekintetében? Megtehetjük azt amit eddig senki és soha? Belenyúlhatunk a történésekbe? Megváltoztathatjuk a jövőt?
Innen folytatjuk kalandozásunk, hogy ezekre a kérdésekre megpróbáljunk megnyugtató választ adni.
Wiseacre voltam, TM napló, TM idő 16. december 03.
