Wiseacre vagyok, TM idő 1. március 15-én.
Sokáig tartott míg sikerült rendet tenni magunk körül. Olyan volt ez, mintha újra akartunk volna születni, hogy képesek legyünk azzal a tudattal élni, amit nem szerettünk volna megkapni.
Ilyenkor igazolódik be igazán, hogy egyedül mennyire nehéz lehet. Ezek után tudjuk leginkább értékelni a barátot, a segítőt, aki megért, aki meghallgat, ott van veled akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rá. És nem bánt, de figyel rád.
Alexxal lazítanunk kellett, itt hagyni egy kis időre a gépet, s mindent amit eddig beletettünk magunkból.
Jártuk a várost, az utcákat, filmet néztünk, kedvesünkkel andalogtunk magunkban, csak úgy éltünk a semminek, a mának, mert így volt kedvünk. Tengtünk, lengtünk, ahogy a fiatalok teszik, mikor épp gondtalan, felhőtlen a kedvük.
Igen ám, de eljött a nap, amikor azt éreztük, hogy ideje újra abba a székbe beleülni, ami elvisz minket a távoli ..... jövőbe.
IGEN, a jövőbe, amiről még nem írtam, és így is csak korlátozottan és óvatosan nyilatkozok majd e sorok írása közben is. A jövő létezik, ott van előttünk és .... megváltoztatható, hiszen semmi sincs előre kőbe vésve.
De azért elég meggyőző tud lenni, ha ott vagy, és látod.
Reggel nyolc óra van. A friss kávé illata lengi be az egész házat, halk zene szól, kint madár csicsergés, verőfényes napsütés, öröm .... Olyan földöntúli az érzés, pedig csak egy napsütéses szép reggel van.
A pincében a TM előkészítve. Minden csatlakozó, minden műszer leellenőrizve. A gép kiglancolva kívül belül, a szükséges áramkörök letesztelve, a szükséges energia biztosítva.
Alexxal egymásra nézünk és bólintunk, mehetünk.
Ezen alkalommal megint ketten megyünk, mégpedig 50 - 100 év intervallumot haladunk előre az időben.
Itt kell megjegyeznem, hogy a jövőbe utazásnál nem fogunk pontos dátumokat leírni, pont azért, nehogy bármiből messzemenő következtetéseket vonjon le a kedves olvasónk. Miért kellene olyanon agyalnia, ami valójában számára, számunkra még meg sem történt. Ugye? :)
5, 4, 3, 2, 1, ..... indulás!
És a megunhatatlan sistergés, szikraeső, halo jelenség, bizsergés......
Tíz méter magasan lebegünk TM-ünkkel a felszín fölött.
Alattunk egy gyönyörű kultúrtáj terül el, mindenhol a zöld, a rendezett csodaszép felszín. Távolabb egy mezőgazdasági munkagép végzi a talaj egyengetését. Fülkéjében egy fiatalember figyeli a képernyőt, melynek segítségével irányítja a műveletet. Most meglepő dolog történik, leszáll a gépről, ami ezek után tovább folytatja működését. A fiatal férfi közben a karján lévő műszerre tekint, majd odamegy a másik távolabbi géphez.
Átsuhanunk egy autópálya felett. Nem látunk szennyező anyag kibocsátást a járműveknél. Kicsit futurisztikus az alakjuk, de nem szokatlan a szemünknek, ez azért megnyugtató. Közelebb óvatoskodunk és megállapítjuk, hogy a döntő része a járműveknek elektromos.
A távolban egy város, nem is akármelyik, hanem ... na de ezt most inkább nem árulom el.
A város határában egy különös erőmű található. Nem igazán tudjuk megállapítani, hogy miből állítja elő az energia egy részét, de az biztos, hogy napenergiát is felhasznál. No meg van ott jó pár napelem farm a környékén. És itt a komplex energia termelés a lényeg, azonnal látható. nem egy módon termelnek.
Beljebb araszolva TM-ünkkel meglepődve tapasztaljuk, hogy milyen csendes, milyen nyugalmas a városi nyüzsgés.
Hogy lehet valami ennyire más, mint pár 10 évvel korábban?
Lehetséges lenne, hogy az emberek, a magyar emberek, képesek lesznek átállni ilyen könnyen?
Már csak ezért is megéri látni, amin a szemünk örvendezik, hogy valóban tudunk változni és változtatni a jó irányba.
Ellibbenünk egy kertvárosi részbe. Olyan 10 méter magasan kígyózunk ide-oda az utcák között. Leesik az állunk, zöld, zöld, csodaszép utcák, nyugodt járókelők, és lassú, nagyon lassú járművek.
Nézd, amott egy autóbusz, vagy mi a fene húz el. Csendben szinte hangtalanul.
És milyen kicsi, alig pár ember fér el rajta, mégis elég lehet ide.
Milyen világ ez? Ennyire nem szaladtunk előre a jövőbe! Bár a fejlődés ütemét tekintve ennek van realitása.
Ellépünk a műhelyünk felé. Meg van :) De meg ám. Csak épp nem lepukkant, hanem szépen felújított igazi kis rezidencia. Nézd, ott a kedvenc autóm is, szintén szépen rendbe hozva. Gyönyörű, nem lett az enyészeté, van gazdája.
Ideje az utunkat visszavenni, mert az inger jó, kedves szemünknek, de ennyi most épp elég. Úgy is jövünk még ide.
A műszereken beállítjuk a szükséges paramétereket és TM-ünk kisebb légköri jelenség kíséretében visszaugrik velünk a jelenünkbe.
Megérkeztünk a pincébe, ahonnan elindultunk 5 perccel ezelőtt. A jövőben 1 órát töltöttünk, a jelenben viszont csak 5 perc telt el. Ezek a lépések fontosak, hogy az úgynevezett időtorzulást ne hozzuk létre.
Alex arcán önfeledt mosoly, szerintem az enyémen is, mert jó kis kirándulás volt. Mindketten élveztük azt amit láttunk, számunkra ez egy igazi intellektuális kaland volt.
Mekkorát fejlődtünk! De jó ezt tudni!
Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal. Albert Einstein
Wiseacre voltam TM idő 17. április 19.-én
