jan 31 2017

3.fejezet - Végítélet előtt egy nappal

Wiseacre vagyok, TM idő 1. február 21-én. Ez az, amit nem lett volna szabad ....

Mindig megfogadom, hogy szép kerek mondatokban, jól elmagyarázva írom le, mi is történt velünk az adott küldetésen. Most is igyekszem majd így tenni, de láthatjátok majd, hogy a történések folyama egyszerűen elsodor minden igyekezetet a világos és érthető fogalmazástól.

Ma olyan történetet mesélek el, ami a kíváncsi ember története. Azé a két kíváncsi emberé, akikre igaz lesz a mondás, hogy "ha kíváncsi vagy hamar megöregszel". Mi, az időutazás utáni pillanatokban nagyon gyorsan megöregedtünk. Olyat láttunk, olyat éltünk át, amit senki emberfia a Földön nem szeretne, s mi mégis megéltük.

Mi történt .... ?

Talán ott kell kezdenem, amit már az előző bejegyzésemben némileg érintettem, hogy az idő olyan mint egy folyó. Ebben a folyóban tudunk haladni, előre, hátra (sőt, nem csak arra, de erről jóval később), s igyekszünk a gépünkkel alkalmas terepen landolni. Ez azt is eredményezi, hogy mielőtt elindulnánk, végzünk kisebb vizsgálatokat, elemzéseket, esetleg próba utazásokat, amikkel biztosítjuk, hogy lehetőleg létező, élhető helyre érkezzünk.

Élhető? Nos igen, és ez lesz a szerencsénk, s a végzetünk. Lássuk!

Hosszú, hosszú éjjeleket töltöttünk azzal, hogy tanulmányozzuk az időfolyamot, küldjünk időzített kapszulákat előre, ám meglepve tapasztaltuk, hogy 2xx3. x. hó 10. napja után nincs folytatása a történelemnek. Nem tudom elég érthetően elmagyarázni, egyszerűen arról van szó, hogy az előreküldött időkapszuláinknak nyoma sincs. Az időfolyamban nem létezik a hely, ahol jelenleg vagyunk. Nincs semmi. Csak a nagy semmi.
Valóban, pironkodva, de bevallom, cél volt egy ilyen időpont megkeresése, ám hogy ilyen könnyen és ilyen hamar ráleljünk, azt mi sem gondoltuk. A folyam, mint egy nagy szakadt film, hirtelen megáll. Természetesen igyekeztünk megkeresni a hibák sorát, melyek a számításainkban előfordulhattak, és találtunk is párat, de ezek kijavítása sem hozta a megnyugtató választ. Sőt ...

A dátum pontos. Az a nap a végítélet napja, utána nincs tovább.

Mivel az időpont, mint egy fényes, acélos bárd, lecsap és kíméletlenül uralta elménket, megfagyasztva minden gondolati foszlányt, rászántuk magunkat, hogy TM-ünk első igazi útja, a feltételezett utolsó pillanatok felé legyen.
Látni akartuk, mivé lettünk és mi lesz a végzetünk, nekünk, Embereknek. 

Azon a napon, az emberiség nyugodtan, fegyelmezetten kezdte a napját, senki nem sietett, senki nem menekült, mindenki tudta, ma együtt fejezzük be, amit valaha együtt kezdtünk el. Az eget betöltötte a félelmetes óriás, mely már olyan közel ért, hogy szinte súrolta a légkört. Ránk szakadt, mint a pokol mennydörgő, tüzes mennyköve, csak csendben és némán, szinte alattomosan kedvesen. Barna törpe ez a gyilkos, egy elszabadult vadállat. Valaha egy csillagrendszer taszíthatta ki magából, millió éves útjára bocsátotta, és most egy civilizáció végzete lesz, úgy, hogy még írmagja se maradjon.
Kemény törvény, gyors ítélet, hirtelen végzet.

Ezek a gondolatok cikáztak át fejemen és testemen, mint egy villám. Durva bizsergéssel omlott szét ereimben a rémület. Nem akartam látni, és nem akartam elhinni ...

Ne kérdezd, nem tudom!
Hogy lehetne túlélni, amit az emberfeletti erőfeszítés sem bír el. Az emberiség évezredek alatt nem bírta legyűrni bolygója erejét, nem bírta kordában tartani időjárását, s most, hogy kívülről megérkezett a halál, mint ítélet után az elítélt, végig nézi elmúlását.

De a csillagok útján már elindult a bárka, valahol a Marson túl még látszott csillogó tömegük. Noé testvéreit szállítja, s az ezredéves múltat. Nem egy, de nem sok készült, hogy elszállítsa testvéreinket.
Nem milliókat, csak százakat, akik a legalkalmasabbak voltak, hogy átörökítsék egy civilizáció minden tudását.
Néhány bárka, az Élet Bárkája.

Ez maga a vég, a nagybetűs, az elkerülhetetlen VÉG.
 

Búcsút intettünk az utolsó perceknek, s beszálltunk gépünkbe. Egy óra múlva itt már egy sűrű aszteroidamező lesz, mintha soha nem lett volna civilizáció. A történelem megszakad, s valahol ezer év múlva az a pár száz ember ős, új civilizációt épít.

....

Wiseacre voltam TM idő 17. január 31-én


A bejegyzés trackback címe:

https://idospiral.blog.hu/api/trackback/id/tr3712172696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása