Időspirál

Wiseacre vagyok, TM idő 17. január 09. Mi is az időutazás....

Az eltelt bő másfél évtized alatt sok megpróbáltatáson mentünk keresztül. Voltak fizikai, lelki, de még szellemi konfliktusok is, amikor elképesztő mélységeket vagy akár csúcsokat jártunk meg. Nem hinném, hogy a szavak visszaadhatják, s talán egyszerre el sem tudom mesélni, mondani mindezt. Lehet nem is akarom, no meg talán nem is kell. Épp elég, ha lassan követik velünk kalandjainkat.

Mégis...

Némileg be kell vezetnem a kedves olvasót az időutazás elméleti mélységeibe is, épp csak annyira, hogy bizonyos történéseket, konfliktusainkat, dilemmáinkat megérthesse.
Az időnek van egy folyamatos és - eddigi tapasztalataink szerint - végtelen (?) folyama. Ez a folyam a miénk, ebben "úszkálunk", sodródunk, velünk történnek az események, és itt vagyunk képesek előre és hátra utazni. Ennek a fizikai és matematika hátterét persze túl hosszú és bonyolult lenne itt és most magyarázni, no meg épp a lényeget nem mondhatjuk el, de ... mégis,  ... némileg úgy kell elképzelni időgépünket, mint egy hajót, ami egy folyamban úszik az árral, képesek vagyunk lassítani, gyorsítani és alkalmas pillanatban akár meg is állhatunk. 
Ha a hajós hasonlatnál maradunk, akkor el lehet képzelni, hogy mennyi energiába kerülhet távolabbi vagy közelebbi időpontba, pozitív esetleg negatív irányban haladni. Fura, de pontos a hasonlat ebben a tekintetben is.
Minél messzebb megyünk annál nagyobb energiára van szükség és visszafelé több energia kell, mint előre, ugyanakkora távolsághoz - időegységhez. (a megtett távolságot időegységnek neveztük el, timeunit - tu jelöléssel)

Felmerül a kérdés, ha már az időfolyamban bóklászunk, megváltoztatható-e ami már megtörtént, vagy befolyásolhatjuk-e, ami meg fog történni?

IGEN.

Huhh, kicsit megremegett a kezem, hogy ezt le mertem írni, de ez az igazság, nincs mit titkolni. Nem csak megváltoztatható, de nap mint nap akár a kedves olvasó is ezt teszi, még ha épp csak kicsiben.

De erről egy későbbi napló bejegyzésben fogok írni, mert ez megkíván egy egész estés mesét, és ez az amiről szívesen írok nyíltan.

Most csak annyit zárszóként, hogy az időfolyam megváltoztatható, de mi nem nyúltunk bele, legalábbis nem drasztikusan, és főleg nem tudatosan. Felelősséggel kell tekinteni a történelmünkre.

Wiseacre voltam, TM napló, TM idő 17. január 09.

Wiseacre vagyok, TM idő 01. február 19. Itt számolok be legelső időutazásunkról.

Fura, hiszen ez a kis pillanat szinte csak egy apró időugrás volt, a maga nemében nem is nevezhetnénk időutazásnak, mégis, meggyőzött minket alapvető tényekről, szabályokról, melyek a későbbiekben alaptézisekké váltak számunkra.

Reggel 10 óra.
Alexel az utolsó simításokat végeztük az Időgépen. Ellenőriztünk minden csatlakozót, minden illesztést. Lefuttattuk az utolsó rendszerellenőrzést a vezérlő szoftveren, és hibát nem találtunk. Itt volt az ideje, hogy amit elméletben megálmodtunk, éjjelekbe hajlóan kiszámoltunk, százszor ellenőriztünk, többször átgondoltunk, most a valóságban lássuk.

És akkor most álljunk meg egy szóra.
Mi legyen az első célpont az időutazásra? Ez nem egy b kategóriás film, nem egy roggyant ócska gépre írt játék, hogy beleugorhassunk olyan elképzelhetetlen történésekbe, amiknek számunkra, akár beláthatatlan következményei is lehetnek. Megőrültünk? Igen? 
Nem, á, dehogy, a magunk módján épeszűként tudjuk, hogy most a kis lépés, a megfontolt, kontrollálható jövőbe utazás a legbiztosabb. A múlt már távol van, a jövő épp megfelelő erre a célra.

De hova mennyünk és mennyit utazzunk előre?

Gondoljuk csak reálisan végig. Ha tudjuk, hogy mi mit teszünk 1 óra múlva, hol leszünk, valószínű, hogy saját magunkat nem igazán lepnénk meg, de legalábbis kisebb az esélye az időtorzulásnak. Igaz?
Legyen!

1 óra, előre, itt és most.

Mit kellene látnunk az utazás alatt? Az időutazás rendkívül energia- és anyagigényes tevékenység. Rengeteg villamosenergiát emészt fel, ami arányos, sajnos exponenciálisan, az időbeli távolsággal. Anyag tekintetében is van jelentős kihatása, mivel bizonyos alkatrészei a TM-nek szinte azonnal cserélendők, vagy legalábbis ellenőrizendők. Ezekből kiindulva, egy óra múlva javában ellenőrizzük és cseréljük az alkatrészeket a gépen, ITT és MOST. 

Visszaszámlálás.... 5, 4, 3, 2, 1, ... időutazás ... .... .... 

Van villám, óriási elektromos kisülés, van ózon illat és van mindenféle fura fényjelenség még, amikről nem volt tudomásunk, akár kívülről, akár belülről nézzük. Alex "itthon" maradt, én mentem, .... és vissza is tértem, de azonnal.
Drága barátom arcán furcsa ábrázat tükröződött, kicsit szomorú, kicsit csalódott, nem akarta elhinni, hogy 10 egész percig a jövőben voltam. Akkor döbbent meg s kezdett hinni nekem, mikor leírtam egy papírra, hogy mi minden történt, majd miután eltelt 15 perc, elolvastattam vele, azt ami pont úgy történt, ahogy leírtam neki...
pillanatról pillanatra... másodpercről másodpercre.

Mi kell még ennél több?

Hmmm, igen, fel is merül a kérdés, akkor befolyásolhatjuk a jövőt, a múltat? IGEN és nem.

Most mit tegyünk, mik legyenek az alapelvek, mennyire legyünk önzők céljaink tekintetében? Megtehetjük azt amit eddig senki és soha? Belenyúlhatunk a történésekbe? Megváltoztathatjuk a jövőt?

Innen folytatjuk kalandozásunk, hogy ezekre a kérdésekre megpróbáljunk megnyugtató választ adni.

Wiseacre voltam, TM napló, TM idő 16. december 03.

2016. december 02-a van, a naplóm ekkor kezdődik, melyben a nyilvánosság elé tárom felfedezésem.

Tizenhat évvel ezelőtt kezdődött minden....

A gondolat maga már sokkal régebben motoszkált agyamban, s az évek múlásával szépen testet öltött, kikristályosodott és technikailag megvalósíthatóvá vált végre. A befészkelődött elmélet szépen, lassan gyakorlattá érett, új feladatokat szült, mit tegyek vele, mivé legyen. És létrejött!

Éveket töltöttem azzal, hogy kifejlesszem azt az eszközt, amely alkalmassá teszi a hibás történelmi lépések kijavítását.
Legyünk merészek a szavakkal, ez bizony egy Időgép lett, amelynek a TimeMach nevet adtuk a barátaimmal.
Első elmébe vágó élményünk ebben a témában, Szentmihályi Szabó Péter Történelemhelyesbítés című novellája volt, amely munkára ösztönözte agyunk rejtett tartalékait, hiszen miért ne lehetne valósággá tenni. Ebben a műben lebbentette fel a leplet a nagy Öreg, hogy van esély az útra, ... és bár nehezen hihető, de évek óta rendszeresen járunk ide-oda az időben. Nem hiszed? Hát légy az utitársunk!
Hogy hol javítottunk a történelem végtelen abroszán? Most elmeséljük, s lassan kiviláglik majd, hogy veszélyes,izgalmas és rendkívül nagy körültekintést igénylő vállalkozás ez. A kétkedőknek és aggódóknak szeretném előre elmondani, hogy a helyesbítés során egy általunk felkért, neves szakembereket tömörítő, bizottság dönti el, mit, mikor és hogyan módosítunk. Így próbáljuk a szubjektivitásunk kordában tartani, ami tegyük hozzá azonnal, valóban szükséges, hiszen sokszor nehezen megmagyarázható döntéseket is hoztak.
Mert bizony szubjektívek vagyunk. Egyrészt, mert a miénk a TimeMach, másrészt, mert magyarként ért minket elég sérelem a történelem során, így miért ne élhetnénk a lehetőségekkel? Az igaz, hogy a módosítások csak virtuálisak számunkra, hiszen a mi történelmünket nem változtathatjuk meg, de egy velünk párhuzamos valóságba, egy alternatív csomópont létrehozásával igen, s ha valaki ott akar élni, talán még meg is teheti. Micsoda lehetőségek, egy alternatív világban, alternatív történelmet megélni.

Mindezeket felfedve az olvasó előtt, talán furdalja már a kíváncsiság, hiszen most egy új kaland veheti kezdetét.
Mit mondhatnék ezek után, időre fel! Induljon egy nagy kaland, induljon a TimeMach, hogy új lehetőségek várjanak a jövőben!

Wiseacre voltam, TM idő 16. december 02-án.